Valamikor régeg régen -mint a mesében-, elindultunk világot látni, hogy megkeressünk álmaink házikóját.
Bejártuk hegyet- völgyet, folyópartot, róna síkságot, de sehol sem találtuk a kedvünkre valót.
Egy alkalommal mikor már úgy gondoltuk felesleges minden keresgélés, egyszer csak megpillantottuk.
Ott ült és csendben ránk várt. Egyszerűségével, tisztaságával, csendeségével, ahogy megbújt az utca elején, azonnal, és ott eldöntöttük. Ő a kiválasztottunk, és innen most már nincs tovább.
A nap ragyogott, a madarak csicseregtek, nyár vége volt.